A diófa hatalmas, terebélyes fa. Kérge fiatal korában sima és világosszürke, később sötétbarnás és repedezett. Páratlanul szárnyasán összetett, szórt állású levele 5-9 ovális, lándzsás levélkéből áll. Egylaki növény. Lecsüngő, porzós virágai 8-10 cm hosszú barkában fejlődnek.

Virágtakarójuk hattagú, zöld színű. Termős virágzata a fiatal ágak végén fejlődik. Termője a virágtakaróval összenőtt, bibéje kétsallangos. Termése csonthéjas. A gömbölyű, sima húsos rész először zöld, később megbarnul, és szabálytalanul válik le. A belső terméshéj kemény, ráncos, világosbarna csonthéj. Magva ráncos, húsos, kéthasábú sziklevelekkel.

A dió gyógyászati alkalmazása már az ókori orvosi feljegyzésekből ismert. Különösen a perzsák kedvelték. Valószínűleg ők ismertették meg a görögökkel a dió ma is termesztett fajtáját. Az idők folyamán a fa fontos gazdasági szerepre tett szert: a mag és a dióolaj az élelmezésben játszott szerepet, a fa fontos bútoralapanyag lett (puskatus is készült belőle), a zöld héjat a festékgyártásban alkalmazták.

Mindezek a felhasználási módok a mai napig élnek. Nagy Károlynak köszönhetően Franciaország nagyon hamar kiemelkedő helyet foglalt el a diótermelésben. A 19. századi Franciaországban egyre gyakrabban kezeltek a görvélybetegségeket diófalevéllel.

Hogyan használhatjuk  fel?

Felhasznált része:

A júniusban, júliusban leszedett és megszárított levelek.

• Forrázat (elkészítési ideje 10 perc): egy liter vízhez 10 g szárított levelet kell adni. Hasmenés kezelésére napi három-öt csésze fogyasztása javasolt.
• Enyhe főzet (elkészítési ideje 10 perc): egy liter vízhez 15-30 g friss levelet kell adni. A forrázathoz hasonlóan napi három-öt csésze fogyasztása javasolt.
• Koncentrált főzet külső használatra (elkészítési ideje 10 perc): egy liter vízhez 50-100 g szárított levelet kell adni. Ez a főzet gargarizáláshoz (fogínygyulladás, afta, szájfekély, mandulagyulladás esetén), végbél- és hüvelybeöntéshez vagy a bőrelváltozásoknál az érintett terület lemosására használható.
• Az apróra vágott levelek külsőleg borogatásként szolgálnak aranyér kezeléséhez és az emlők tejelválasztásának megállítására.

Milyen hatóanyagok vannak benne?            

A levelek főleg csersavat, de naftokinon-származékokat (hidrojuglont és az abból származó juglont), flavonoidokat, inozitolt, egy kevés eugenoltartalmú illóolajat és C-vitamint is tartalmaznak.

Az összehúzó hatású szárított levél (a benne lévő csersav és naftokinon-származékok miatt) erősítő, illetve hasmenés-és fehérfolyásgátló, valamint enyhén fertőtlenítő, gombaölő, szarusító és (juglontartalmának köszönhetően) érzéstelenítő hatást fejt ki.

Hogyan használhatjuk fel?

A szárított levelet elsősorban bőrproblémákra adják (ótvar, ekcéma, orbánc, fagyás okozta gyulladás, pikkelysömör, fekélyek, sipolyos sebek, tályog, viszketés, apró bőrfelszíni égési sebek, leégés, hajhullás, a hajas fejbőr viszketése és korpásodása).

Öblögetésre afta, fogínygyulladás, mandula-gyulladás, fehérfolyás és hüvelygyulladás, borogatásra aranyér és lábdagadás esetén használják.

Szájon át szedve segít megállítani a hasmenést; vízhajtásra és időszaki cukorbaj kezelésére is javallt. A kozmetológiában a diólevél (és a zöld héj) kivonata színezőként és hajszálér-stimulálóként használatos.

>>>Figyelem!

Az előírt adagolás betartása esetén nincs szűkség különösebb óvintézkedésekre.